Hogyan nyugtassam meg a gyermekem, ha dührohama van?

Minden szülőt kellemetlenül érint, amikor a kisgyermek kiborul, üvölt, dolgokat dobál, egyszóval dührohama van.
Ám ha készülünk erre és tudjuk, hogy ez a fejlődésének egy része, talán nem is olyan ijesztő a gyermekünk dackorszaka.
Érdemes bízni magunkban, hogy át tudjuk majd segíteni ezeken a pillanatokon, hogy tanulja majd meg kezelni az érzelmeit.
De hogyan is tudunk segíteni? Először is meg kell értenünk, hogy az agyuk azon része, amely az ítélőképességért felel, még fejlődésben van és a dührohamok azért vannak, mert még nem képesek kezelni a haragot, a frusztrációt úgy, mint a felnőttek.
Másodszor; próbáljuk megelőzni az ellenkezését például úgy, hogy előre figyelmeztetjük, mi fog történni. Így szabadabb kereteket adunk neki, felkészülhet.
Például: nemsokára lefekszünk, hamarosan ebédelni fogunk stb. Így némi döntési lehetőséget kap, nem pedig úgy kényszerül bele egy helyzetbe.
Jó módszer, ha érzi, hogy nem hagyjuk teljesen figyelmen kívül az akaratát és megállapodunk vele: Hamarosan elmegyünk lefeküdni, jó?
Mit szólnál, ha délután sétálni mennénk?
Amikor az én kislányom élte dackorszakát, többször előre megbeszéltünk dolgokat, így tudta azt is, hogy ki irányít.
Például élelmiszer vásárláskor megegyeztünk, hogy ma nyugodtan választhat valamit, legközelebb pedig csak nézelődni fog.
Ugyanezt játékbotban is kipróbáltuk, így bármikor be tudtunk menni hiszti nélkül „csak” körülnézni is, amikor előre ezt beszéltük meg.

További tippek:
- most válassz egy csokit, amit ebéd után szeretnél megenni. -most csak válaszd ki, hogy legközelebb mit vegyünk

Ha mégsem sikerült elkerülni a hiszti kitörését, akkor a legjobb, ha megpróbálunk higgadtak maradni Menni fog, ugye? 😊
Fontos, hogy ne hagyjuk magára a csemetét.
Hiszen a hiszti igazából egy tanulási folyamat része, amit nélkülünk nem tud végigvinni.
Ilyenkor ne büntessük, vagy kérleljük, hogy hagyja abba a műsort, mert az csak olaj lesz a tűzre.
Inkább viccesen, humorral oldjuk fel a helyzetet.
Sokszor hatásos, ha megcsiklandozzuk, vagy egy jó poénnal kibillentjük ebből az érzelmi állapotból.
Néha elég, ha megöleljük, és adunk egy puszit, hogy érezze a szeretetet, a biztonságot.
Ha ezzel még mindig nem zökkentettük ki, tereljük el mással a figyelmét.
Például vegyünk elő egy doboz régi játékot, ami meglepetés lehet számára és szívesen kezd el foglalkozni vele.
Az én kislányom dackorszakában mindig segített, ha „megszólalt” a babája:
-vigyél haza a játszótérről, mert éhes vagyok,
-szeretnék fürödni, vigyél magaddal a fürdőkádba,
-mutasd meg, hogy kell egyedül öltözködni, stb.

Végül egy fontos tanács:
ne az idegenek, a környezet elvárásainak akarjunk megfelelni amikor hisztibe kezd nyilvánosan a csemeténk!  
Ne szégyenkezzünk, és ne meneküljünk a helyzetből azért, mert félünk, hogy rossz szemmel néznek ránk.
Az elsődleges szempont a gyermek érdeke, és csak utána jöhet mindenki másé, és ezt tudnia, éreznie kell a gyereknek.
Ha azt érzi, hogy mások véleménye miatt háttérbe kerül és másként kezeljük, akkor a bizalom  csorbát szenved, és felnőtt korára is kiható fájdalmakat okozunk neki.
Ám mindez szerető odafigyeléssel és türelemmel elkerülhető. 😊
Eszembe jutott most egy egész hisztis ovis csoport, ahol a történetnek vidám vége kerekedett.
Ha még nem olvastátok csemetéteknek, szívből ajánlom; biztosan tetszeni fog neki, hogyan varázsol a  hisztiből vidámságot a találékony Óvónéni. 😊

Kattints, és ismerd meg az: Egy hisztis nap történetét!

 

Mesekönyvek ovisokról, ovisoknak!